Konyhakertészkedés, ha kevés idő jut rá
Városi emberek lévén a szüleimtől örökölt hatszáz négyszögöles kertet előbb kiadtuk. Aztán a bérlők kiöregedtek, a művelés öröme-gondja rám szakadt, mint szamárra a fül. Birkózom is derekasan a gyerekkoromból hozott készségek birtokában a rendelkezésemre álló szűkös időben gyomokkal, szárazsággal, kártevőkkel.
Most egy-két olyan növény megtermeléséről írok, amelyek gyakorlatilag semmi művelést nem igényelnek.
Először a csicsókáról. Szó mi szó, az Amerikából származó növényeink közül – érdemtelenül – talán ezt becsüljük legkevésbé. Jellemző, hogy költő-kedvencem, így ír, amikor az ellentét kedvéért saját jelenéktelenségét illusztrálja:
Ha föld volnék, mit kapás vénje tört,
Csicsókás lenne az a krumpliföld.
(József Attila: Szeretnének)
Tényleg elég egy öreg kapás is, hogy betakarítsa a bőséges csicsókatermést, mert valóban bőven terem. Még a tavalyi szárazság után sem igazán lehet okom panaszra, pedig ültetnem sem kellett: akármennyire föl is szeretném mindet szedni, mindig marad a földben, ami újra kikeljen.
Miért nem igazán népszerű ma sem? Talán mert nem kell nagyon megdolgozni érte? Vagy a háziasszonyok nem ismerik a földolgozás módját? De hisz' a világhálón se szeri, se száma a receptnek! (Például http://vilcsike.com/2009/01/csicsoka-receptek/ ) Most a lányom csicsókás pogácsája a kedvencem.
Hozzá kell tennem, hogy irgalom nélkül kapáljuk ki, ahol túl sűrűn nő, mert a rágcsáló szívesen rákap, és nem is terem olyan jól.
A torma Európában őshonos fűszer- és gyógynövény, bár szerintem például a tormaszósz önmagában is finom köret. Ennek a termesztése sem igényel munkát. Ha egyszer megtelepedett valahol, már csak kiásni kell – és tényleg kell, mert megpudvásodik. Egyebek közt a http://www.mindmegette.hu/a-torma-12241 weboldalon találunk recepteket.
A bodzát sem sokra becsülik minálunk. Persze, mert nő, mint a bolondgomba, a fája meg igazán nem sokra jó. József Attila saját kora értéktelen feudális uralkodóosztályát ezért jellemzi ezzel a mit sem érő növénnyel:
Ó, kik nőttök felhőt leveledzvén,
bodzás kis fenék -
nézzétek, ím, országúton, némán
vándorolnak ki a jegenyék!
(Magyar Alföld)
Én nagyon szeretem a fekete bodza virágjából készült muskotályos ízű üdítő italt. De a bogyójából is készíthető szörp, főzhető lekvár (http://www.hazipatika.com/topics/zoldseg_gyumolcs/articles/Bodza_nem_csak_teanak_valo?aid=20080107155115 ). A le nem szüretelt bogyó télen jó madáreledel, a lugas végében ősszel a szőlőt óvhatja a madarak dézsmálásától.
Az itt-ott előbújó magoncokat kiásom és a kert végében a földbe ásom. Ennyi az egész.
Persze vetek én fekete retket, cékla- és sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, paszternákot, vöröshagymát, de ezekkel már kicsivel több munka van.
(Főszögi)
