Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A DIÓ ÉS MANDULA VÉDELME

2015.08.25

 

                                                A dió és mandula védelme

 

 

A héjas gyümölcsök termesztésénél a legnagyobb problémát a gombabetegségek okozzák, ezért az ellenük való sikeres és hatékony védelem elengedhetetlen.

A dió védelme:

A dió egyik legveszedelmesebb gombabetegsége a gnomónia. A kórokozó a levelet, a hajtást, vesszőt és a gyümölcsöt egyaránt megtámadja. A károsítás következtében korai lomb- és gyümölcshullás következik be. Jellemző tünet, hogy a levélen, a hajtáson és a gyümölcsön egyaránt kerek vagy ovális, 3–4 mm átmérőjű foltok jelennek meg, amelyek szegélye barna, közepe pedig világos barna, okker színű. A hajtáson és a termésen a foltok besüppednek és a különálló foltok nagy, szabálytalan folttá olvadnak össze, miközben fokozatosan kiszürkülnek.Az elsődleges fertőzési forrás a lehullott levél és a zöld héj, amin a gomba áttelel. A spóraszóródás már kora tavasszal elkezdődik és egész júniusig tart, a legtöbb fertőzés április környékén következik be.
Védekezés:
Nagyon fontos a fertőzött növényi részek, a falevelek talajba forgatása és a kora tavaszi rezes lemosó permetezés (Champion, Funguran-OH, Bordói lé, Joker). A lemosó permetezést követően térjünk át a felszívódó gombaölő szer használatára. Az intenzív hajtásnövekedéskor, valamint a virágzás körüli időszakban a növény fokozottan érzékeny a betegségre. Ilyenkor kontakt készítmény már nem elegendő a védelemre, mert nem képes követni a növény gyors növekedését. Ebben a kritikus időszakban csak olyan gombaölő szerrel védekezhetünk sikeresen, amely felszívódik a növény szöveteibe, „eléri” a fiatal hajtásokat is, belülről nyújt védelmet, valamint a már bejutott spóra fertőzését is blokkolni képes. Ilyen hatékony szer a Topas. Már jó néhány éve bizonyítottan teljes körű és biztos védelmet nyújt a gyümölcsöseinket fenyegető számos gombabetegség ellen. Nemcsak a kórokozók behatolását akadályozza meg, hanem a már bejutott spórák szaporodását és fertőzését is képes megállítani. Dózis: 0,5 l/ha vagy 5 ml/10 l víz.

 

A gnomónia nemcsak a közönséges diónak, hanem az összes Juglans diónak kórokozója, világszerte. Nálunk szinte állandóan előfordul, és súlyos károkat okozhat. Ezért ennek az oldalnak a hátteréül is a gnomónia-konídiumok fényképét választottam.

Gnomóniahttp://dioskonyv.bionuss.eu/09-04/gnojug6.jpgIvartalan alakját hívják Marssoninia juglandis-nak.

(Mint azt tudjuk, a gombák életük túlnyomó részében haploid - egyszeres kromoszómaszámú - élőlények. A gombafonalak jellemzően haploid sejtekből állnak. A gombafonalak lefűződése során keletkeznek az ivartalan szaporodást véghezvivő - egy vagy több sejtből álló, jellemző alakú - konídiumok, amelyekből ivartalan úton új egyedek fejlődnek. Vannak hím- és nőnemű gombaegyedek. Ahol gombafonalaik találkoznak, sejt-összeolvadás, kromoszóma-szám duplázódás történik, diploid szaporítótest fejlődik, ha a körülmények is úgy akarják.

A dupla kromoszómaszámú, rövid ideig élő gombaegyed az ivaros szaporodás terméke. A gomba nem közvetlenül sokszorozza meg magát, hanem kromoszómaszám-felező szaporodással hoz létre olyan sejteket, amelyekből a későbbiekben a már egyszeres kromoszómaszámú spóra képződik.

A gombaspóra tehát közvetlenül ivartalan sejtosztódás terméke, de áttételesen mégis ivaros szaporodásból létrejött szaporítósejt, ami - közvetlenül a megfelelő táptalajra kerülve - új gombaegyeddé fejlődik. Így a gomba ivaros és ivartalan alakjai nem hasonlítanak egymásra.)

A gnomónia életciklusa a Grenoble-vidéki francia kutatóintézet rajza alapján:

A gnomónia biológiája

A gnomónia leginkább a lehullott leveleken és a lehullott vagy a fán maradt diókopáncsokon, terméskocsányokon telel át, tavaszig szaprofita életmódot folytat, vagyis a lomb és a burok anyagain él, azokat bontja el. Ezeken található tavasszal, ahonnan márciustól júniusig - amíg a tavalyi levél egyáltalán megtalálható, - egy kis csapadék hatására kiszórja spóráit. A spórák a lehullott lombon kifejlődő peritéciumokban termelődnek. A peritéciumok szabad szemmel is látható, hosszú nyaki résszel ellátott képződmények, nyolcasával képződő aszkuszaikban aszkospórákat fejlesztenek. Ez a gomba ivaros alakja.

Az aszkospórák kétsejtűek, igen könnyűek, gyakorlatilag súlytalanok, igen nagy számúak, így a légáramlattal bárhová eljuthatnak, és ahol tavasszal a dió levelére, zöld hajtására, terméskezdeményére érnek, azonnal fertőznek, a védőszövetet, kutikulát áttörve néhány mm-es, foltszerű elszíneződéseket produkálnak. Ez az elsődleges fertőzés.

A foltokon (a leveleken, a fonákon) 5-6 hét után kifejlődnek az acervuluszok (konídiumtelepek). A bennük képződő 2-3 sejtű, ivartalan úton létrejött, kifli alakú konídiumok nedves körülmények között kiszabadulnak, és újabb fertőzéseket hoznak létre. A levélen, a levélnyélen, a fiatal hajtáson. A konídiumok mérete 20-30x5-6 mikrométer. Ez a másodlagos fertőzés. Egészen a vegetációs idő végéig fertőzhetnek, 15-21 C° közti hőmérsékleten, nedves körülmények között.

A levélfertőzés lefolyása:

Gnomóniás levélGnomóniás levélGnomóniás levélGnomóniás levél

A gombafertőzés a xanthomonaszos baktériumos fertőzéstől a levélen jelentkező sötétbarna, sokszög alakú foltokról különböztethető meg. (Mielőtt a jellemző sötétbarna foltok megjelennek, sárgásak a foltok.) A foltok szegélye barna, közepe világosabb barna, közepük később kiszürkül.

http://dioskonyv.bionuss.eu/09-04/nov143.jpg

A foltok közelről:

A levél színénA levél fonákán

A levélfoltok nagyobb mértékű terjedése a levél sárgulását, csavarodását, korai, júliusi-augusztusi hullását okozza. Ősszel a beteg levelek előbb hullanak.

http://dioskonyv.bionuss.eu/09-04/abeteg001.jpg

A diófa hajtásán jelentkező fertőzés ovális, barna szegélyű foltokban látható. A foltok kissé besüppednek.

A gomba fertőzése áprilisban a legnagyobb, de júniusig is elhúzódik. A spórák kiszóródásának, terjedésének és csírázásának egyaránt az esős idő kedvez. Hűvös időben is jól fejlődik a gomba, a spórák csíratömlői könnyebben hatolnak a lágy, zöld növényi részekbe. A gnomónia számára az optimális hőmérséklet 26 C°. Egyaránt támadják a leveleket, levélnyeleket, a friss zöld hajtást, valamint a termést.

http://dioskonyv.bionuss.eu/09-04/xanthomonasz3.jpg

Levélen és termésenA dió termésén enyhén besüppedő, sötétbarna színű foltokat okoz a fertőzés. A baktériumos fertőzéssel szemben a betegség nem hatol a csonthéjba. Erős fertőzés esetén a dió burkán nagyobbak a foltok, szabálytalan alakúak, szárazak, a burok felszíne repedezett. A termés méretének csökkenése és gyümölcshullás lehet a vége.

Gnomónia a gyümölcsön:

GnomóniaGnomónia

Gyümölcsmúmia:

http://dioskonyv.bionuss.eu/09-04/gno004.jpg

A gnomóniafertőzés gyengíti a diófát. A tenyészidőszak vége felé a fa nehezebben tud a télre készülni, fagyérzékenysége nő. A fák gyengesége miatt a következő évi termés mennyisége is csökken. De közvetlenül nem veszélyezteti a diófa életét.

A diófajták gnomónia elleni rezisztenciája a legnagyobb különbségeket mutatja, és ez a tulajdonság is jellemző a fajtára. A jobb fajtaleírásokban utalnak a fajta gnomónia-fogékonyságára, vagy rezisztenciájára. Az Érden nemesített hazai fajták ellenállósága elfogadhatónak mondható, ennek ellenére a gnomónia a hazai termelőknek is állandó problémája. A magonc-diók a gnomónia iránti fogékonyságban, vagy az azzal szembeni ellenállóságban a legnagyobb különbségeket mutatják.

Abban viszont egységesek a diófajták, hogy jobb erőnlét (tápanyag- és vízellátás) mellett ellenállóbbak.

A párás mikroklímájú dióskertben nagyobb kártétellel kell számolni. Ezért megelőző védekezést jelent a diófák ritkító metszése. Nem szabad eltűrni, hogy a sűrű állományban párás mikroklíma alakuljon ki.

Ha párás a mikroklíma, tavasszal az aszkospórák csíráznak. Francia kutatók ebből a tényből kiindulva azzal is próbálkoztak, hogy tavasszal, a diólevelek kibomlása előtt adagolt öntözéssel korai csírázásra ösztönözzék az aszkospórákat, amíg még nincs diólevél.

Megelőző jellegű védekezést jelent az is, ha jellemzően ködös vidékeken kerüljük a tavasszal gyorsan felmelegedő talajokat (laza homoktalajokat) diótelepítéskor. Ezeken a talajokon a lehullott levélen telelt aszkospórák csírázásához hamarabb kialakul a szükséges 15 C°-os meleg. Pont a kibomló rügyekből fejlődő levélkezdemények a legveszélyeztetettebbek.

Ősszel és télen a fertőzött lombot fagyos állapotban történő szárzúzós összetöréssel és talajba forgatással semmisíthetjük meg. Meggyorsítjuk a levelek lebomlását, a korokozó pusztulását, és a talaj szervesanyagtartalmát is növeljük ezzel az eljárással. Persze, ehhez a diófalevelet előbb lombfúvóval ki kell fújni a sorokból.

Védekezni - a fajtaválasztáson, a megelőzésen, a fertőzött őszi lombozat megsemmisítésén, fertőtlenítésén kívül - áprilistól a vegetációs idő végéig többszöri rezes permetezéssel lehet, de tudjunk róla, hogy a réztartalmú szerek csak a továbbterjedést gátolják, igazából nem gyógyítanak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nem hatásosak. A tavaszi első permetezést akkor érdemes megejteni, amikor a kibomló rügyekből már a levelek is megindulnak, mert amíg a rügypikkelyek takarnak, a diófa nem fogékony a gnomóniára.

A réztartalmú szereken kívül más, szerves hatóanyagú szerek széles skálája jobb lehet. (Más kérdés, hogy ezek közül mi van a dióra engedélyezve.)

A permetezéseket, ha időben előre meg is terveztük, célszerű a valóságban úgy ütemezni, hogy minden eső után 3 napon belül megtörténjen. A permetezést követő öt napig védettnek tekinthetjük a diófákat. Azok a hazai diós gazdaságok, amelyek a gnomónia ellen komolyan, hatásosan akarnak védekezni, júliussal bezárólag hétszer is permeteznek. Francia kutatók az évi két permetezésnél többet már károsnak tartanak, mert a rezes szerek a hasznos rovarokra, pl. ragadozó atkákra károsak lehetnek.

A védekezést leginkább a permetezés technikája is korlátozza, mert a fák nagysága és gyakran sűrű lombozata a hagyományos axiál permetezőgépek hatástalanságát bizonyíthatja be.

Fertőzéses években már ősszel megkezdhetjük a következő évi vegyszeres védekezést a gnomónia ellen. Lombhullás előtt benomil hatóanyaggal, lombhullás után pedig sárgaméreg-tartalmú szerek bőséges lémennyiséggel való kijuttatásával a kórokozó áttelelését megakadályozhatjuk.

Mint említettem, más dióféléknek is komoly károsítója a gnomónia. Három kép a feketedió gnomóniás megbetegedéséről:

Gnomónia feketediónGnomónia feketediónGnomónia feketedión


A mandula védelme:

Mandulafáinkat leginkább a varasodás és a monília támadja meg. Mindkét kórokozó jelentős károkat és termésveszteséget okoz.

A mandula ventúriás varasodásának leküzdése a mandula növényvédelmének gerincét jelenti. A varasodás – a legtöbb gombabetegséghez hasonlóan – szinte a növény valamenynyi részét megtámadja. A tünetek a levélen, a hajtáson és a termésen egyaránt megjelennek. Kezdetben mindhárom növényi részen 3–6 mm átmérőjű kerek, zöldesbarna vagy szürkésbarna foltok keletkeznek. Később a leveleken található foltok elszáradnak és kitöredeznek, a vesszőn pedig hosszirányban berepedeznek. A gyümölcsön kialakult foltokon sötétbarna penészgyep alakul ki, ami alatt a bőrszövet elparásodik. Az elsődleges fertőzési forrás a beteg növényi rész, elsősorban a vessző, amelyen a kórokozó áttelel. A spórák szóródása a vesszőn kialakult foltokról indul meg. A gomba optimális hőmérsékleti igénye aránylag magas, 18–22 ° C, ezért a spóraszóródás általában május elején kezdődik. A varasodás elleni védelemhez feltétlenül szükséges a helyes fitotechnika is. Nagyon fontos, hogy a koronaritkítás során távolítsuk el a beteg, idősebb növényi részeket, hiszen belőlük indul ki a következő évi fertőzés. A kémiai védekezést kezdjük alapos rezes lemosó permetezéssel. Májusban, az intenzív hajtásnövekedés időszakában, amikor a kontakt szerek már nem képesek „utánanőni” az új hajtásoknak, át kell térni a felszívódó szerek használatára. Ekkor kell kezdeni a Topas-os kezeléseket. A Topas egyedülálló előnye, hogy behatolva a növény szöveteibe a fiatal hajtásokat is védelemben részesíti, valamint a már bejutott kórokozó fertőzését is képes blokkolni. A Topas a mandulát a varasodás mellett szintén fenyegető moníliás betegség ellen is kiváló védelmet nyújt. Ez a kórokozó elsősorban a bibén keresztül fertőzi meg a virágot, majd – eljutva a hajtásba – az egész termőrész pusztulását okozhatja. A betegség a termést is megtámadhatja, ehhez elsődlegesen valamilyen fertőzési kapu (molykártétel, fizikai sérülés, stb.) is szükséges. A Topas dózisa mindkét kórokozó ellen: 0,5 l/ha vagy 5 ml/10 l víz.

 

      Bata György

      területi vezető